Bilincs nélkül is lebilincselő

  • 2018. nov. 27.

Valószínűleg még soha nem kísérte akkora érdeklődés egy harmincszoros bankrabló előadását, mint történt Ambrus Attila esetében. Sőt, minden bizonnyal egyedülálló a dolog, hogy egy olyan ember kedvéért telik meg egy terem, akit jogerősen 17 év börtönre ítéltek, melyből 13 évet le is töltött a főszereplő. Kedd délután mégis hatalmas érdeklődés fogadta a “Viszkist” az MNÁMK aulájában, ahol sokáig emlékezetes perceknek lehettünk szem és fültanui.

Ambrus Attila kendőzetlen őszinteséggel beszélt az életéről, azzal a címszóval, hogy “Minden mélységből van kiút”. Az Erdélyben született főhősünk korán elveszítette édesanyját, az édesapjával nagyon rossz viszonyt ápolt, így egyenes út vezetett a pokoli körülményekkel rendelkező nevelőotthonba. Életében mindennapossá vált az erőszak és a hazudozás, majd egy napon átszökött Magyarországra.

Ekkor kezdődött meg élete nagy kalandja, amivel egy csapásra híressé vált. Az Újpest gárdájában jégkorongozó fiatalembernek imponálnia kellett szíve választottjának és annak családjának, amihez viszont pénzre volt szüksége. Ambrus Attila őszintén mesélt a bűnös útra lépés körülményeiről, a bankrablásokról, az átélt kalandokról és a lebukásról.

A diákok az első percek megilletődöttségét leküzdve folyamatosan kérdésekkel bombázták a “Viszkist”, aki mindenre őszintén, teljes nyíltsággal válaszolt. Az iskola auláját olykor hangos nevetés töltötte be, majd percekkel később a döbbenet lett úrrá a hallgatóságon. Megtudhattuk, hogy lányokra és utazásokra költötte a bankrablásból származó pénz nagy részét, hogy sokszor csak a vakszerencsén múlott, hogy megúszta lebukás nélkül, hogy a 90-es években mennyire alacsonyan volt a bankok védelmének a szintje.

Ambrus Attila mesélt a börtönben töltött 13 évről, hogy odabent ismerkedett meg a fazekas szakmával, ami a mai napig a megélhetést biztosítja a számára. A diákok kérdésére elmondta, hogy szabadulását követően furcsa volt újra látni a csillagokat, a zöld füvet és a földet, valamint érzékelni a technikai fejlődést.

A 60 perces előadás egy kifinomult humorú, nyílt és őszinte embert tárt a fiatalok elé, akinek az élete sok-sok tapasztalattal szolgálhat a diákok számára. A tanulók nagy tapssal köszönték meg mindezt, és azt, hogy ma este elalvás előtt biztosan valamennyiüknek lesz miről gondolkoznia. Emlékezetes este volt, köszönet érte a szervezőknek.

PT