A Duna tizenhárom országot köt össze életet adó vízével. A folyó olyan természeti kincsünk, amely egyszerre befolyásolta életünket, mindennapjainkat és nemzetünk kultúráját is. Június 29-én, a Nemzetközi Duna Napon a szervezők arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy Európa kék szalagjának védelme mindannyiunk közös ügye.

„Egy hegylánc közepén keresztültörve tetejéről talapjáig, négy mértföldnyi messzeségben; kétoldalt hatszáz lábtól háromezerig emelkedő magas, egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama, az Ister: a Duna” – így kezdődik Jókai Mór híres regénye, Az arany ember.

A folyam, amely együtt sodorta magában az életet adó vizet és az áradás pusztító lehetőségét is, művészek tucatnyi nemzedékét ihlette meg. Berzsenyi Dánieltől, Kölcsey Ferencen és Petőfi Sándoron át egészen Ady Endréig vagy Krasznahorkai Lászlóig alig akadt olyan alkotó, akinek életművében itt-ott fel ne bukkant volna a roppant erejű folyam.

A Duna Európa második legnagyobb folyója, csak a Volga előzi meg. 2850 kilométer hosszú, a Fekete-erdőben ered két patak összefolyásával, majd folyamként ömlik a Fekete-tengerbe. Feketéből jön, feketébe megy, közben meg kék. Magyarországi szakasza 417 km.

A Duna jelképe Európának, hazánknak, a vízi kereskedelemnek, de a szabadságnak és a veszélynek is. Baján ez utóbbit 1956-ban, a jeges áradás idején, majd 2013-ban is megtapasztalhatta a lakosság. Az idő azonban változik. A korszerű árvízvédekezésnek köszönhetően  jobban lehet készülni a veszélyre, manapság pedig már inkább ott tartunk, hogy az emberi tevékenység jobban fenyegeti a Dunát, mint a folyam áradása az embert.

A vízügyi szakemberek gyakran hívják fel a figyelmet arra, hogy a hajózhatóság fejlesztése például gazdasági szempontból lényeges kérdés, de a döntésnél nem szabad figyelmen kívül hagyni az ivóvíz-ellátás, a természetvédelem szempontjait sem. Nem a Dunát kell a hajózáshoz, hanem a hajózást kell a Dunához alakítani. Mindenki számára fontos, hogy a Duna kincsei, Gemenc, vagy a Duna-delta a jövőben is Európa maradandó értéke legyen.

Ez a fajta féltés, a közös kincs megőrzésének igénye volt az apropója annak, hogy 2004-ben életre hívták a Nemzetközi Duna Napot. Június 29-ét a Nemzetközi Duna Védelmi Bizottság kezdeményezésére nevezték ki a Duna napjává azzal a céllal, hogy a Duna menti országok minden évben emlékezzenek meg a folyó természeti értékeiről.

Baját – vagy éppen Budapestet – már el sem lehetne képzelni a Duna nélkül, hiszen mindkét esetben a városkép meghatározó része. Vigyázzunk rá és tegyünk érte, hogy gyermekeink és unokáink is élvezhessék és gyönyörködhessenek ebben a természeti csodában!