Magyarország legrégibb, működő vízügyi létesítménye, a Deák Ferenc-zsilip, mely két hete ünnepelte 145. születésnapját, közel 1,2 milliárd forintból, szerkezetileg és technikailag is megújulhatott. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és az Alsó-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság, egy eredményes KEHOP pályázat befejezéseként, ünnepélyes átadást tartott. Zsigó Róbert, Baja és térsége országgyűlési képviselője, Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója, Telkes Róbert, az ADUVIZIG  igazgatója, Vedelek Norbert, a Bács-Kiskun Megyei közgyűlés alelnöke is részt vett a nagy jelentőségű eseményen.

Láng István vízgazdálkodási és vízügy történelmi jelentőségű műtárgyként határozta meg a Deák Ferenc zsilipet. Elmondta, hogy bár a hajózás szerepe napjainkra csökkent, előtérbe került az idegenforgalom, de a veszélyek nem csökkentek, amelyeket -gondoljunk a 2013-as és 2017-es árvizekre- ez a zsilip hivatott kezelni,  velük szemben védelmet nyújtani. Az árvizek után jelentős problémát,  a Duna kisvízszintjének csökkenése fogja jelenteni, amely mérséklésében szintén komoly szerepet kap majd a zsilip. Örömét fejezte ki a tekintetben, hogy a bajai igazgatóság szakemberei alapos és gondos munkát végeztek a munkálatok alatt és bebizonyították, hogy gondos gazdái, üzemeltetői a műtárgynak. 

Az országgyűlési képviselő úr köszöntőjében elmondta: ” Komoly munka volt, történelmi munka befejezésénél lehetünk jelen… Komoly munka volt, hiszen egyszerre két beruházás folyt párhuzamosan. A zsilip mellett, közel 1 milliárd forintból, teljesen újjáépült a híd is….Ez a beruházás az építészeti és műszaki teljesítmény mellett a biztonságról is szól, hiszen a felújított zsilip, az itt élők  mindennapjainak biztonságához is hozzájárul.”  Majd megköszönte mindenkinek az elvégzett munkáját.

A felújítás fő célja az volt, hogy a zsilip még sokáig, biztonsággal üzemben tartható legyen. A felújítás megvalósítására nyújtott lehetőséget a 13 milliárd forintot meghaladó összköltségvetésű, KEHOP-1.4.0-15-2015-00002 azonosítószámú projekt, melyből nemcsak a Deák Ferenc-zsilip, hanem további 5 vízügyi igazgatóságon elhelyezkedő 6 db nagyműtárgy újult meg.

Egy kis történelem:
Baja város legdélibb, a Ferenc-csatorna rendszer legészakibb pontján, a Sugovica-Duna-ág és a Szeremlei Holt Duna találkozásánál, patinás épületek és óriási platánfák között találjuk e hajó és tápzsilipből álló, kettős hasznosítású építményt, mely Magyarország egyik legrégebbi, 145 éves, ma is üzemelő vízügyi létesítménye.

A Dunát és a Tiszát mindmáig egyetlen belvízelvezető-hajózó- öntöző csatorna, a Ferenc-csatorna köti össze. Ez Kiss József és Gábor mérnökök tervező-szervező munkája eredményeként épült 1794-1801 között. Megépítését követően a csatorna fontos eszköze lett a Bácska meggazdagodásának. Az első évtizedek után a csatorna vízellátása egyre aggasztóbbá vált a torkolati részeken tapasztalt jelentős mértékű mederfeltöltődések következtében. A helyzet javítása érdekében 1855-ben Bezdánnál egy új torkolati zsilipet építettek. Alacsony dunai vízállás idején azonban ezzel sem lehetett biztosítani az üzemeléshez szükséges vízszintet. A megoldást a Duna egy magasabb pontjáról kiinduló csatorna megépítése kínálta. A nagyszabású terv megvalósításának megszervezésére Türr István kapott megbízást. E vállalkozás nyomán épült meg a Ferenc-tápcsatorna. Bajánál a Pandúr-szigeten át új medret ástak, melynek végénél megépítették a Deák Ferenc-zsilipet, amely nemcsak a tápcsatorna szabályozott vízbevezetését, hanem a hajózást is lehetővé tette. A tápcsatorna létesítéséhez Bátmonostorig új nyomvonalat kellett kotorni. Délebbre dunai holtágak részbeni kotrása, átvágása segítségével természetes medreket is felhasználtak a csatorna kialakításához. A megnyitásra 1875. augusztus 13-án került sor.

A csatorna vízellátását a zsilip  mellett megépített (1914-1916) szivattyútelep üzembe állításával próbálták javítani. A mesterséges vízbetáplálás azonban a csatorna medrének laza talajszerkezete és a nagymértékű párolgás miatt nem hozta meg a remélt eredményt, ebből eredően a szivattyútelepet üzemszerűen a továbbiakban nem is működtették. Az első világháborút követő területi átrendeződés eredményeként a Ferenc-csatorna teljes hosszában, a Ferenc-tápcsatornának pedig a déli szakasza a Szerb-Horvát-Szlovén királyság, a későbbi Jugoszlávia területéhez került. Az új határt keresztező Ferenc-tápcsatorna gazdasági jelentősége ennek következtében lecsökkent. A belvízi hajózás lényegében megszűnt. Ugyanakkor a XX. század második felében egyre emelkedő vízszintekkel tetőző árvizek következtében a Deák Ferenc-zsilip árvízvédelmi szempontból vált jelentőssé.

A műtárgy a legnagyobb megpróbáltatását az 1956-os tél végi, kora tavaszi dunai jeges árvíz idején élte meg, de az azóta elmúlt időszakban is számos jelentős árvíznek állt ellen.

A Deák Ferenc-zsilip rekonstrukciója esetében a vissza nem térítendő Európai Uniós támogatás mértéke meghaladta az 1,2 milliárd forintot, amelyből megvalósult a beton és vasbeton szerkezetek, a tégla falazatok teljes felújítása, az elzáró szerkezetek javítása és felújítása. Sor került új, az árvédelmi biztonságot növelő elzárások gyártására és beépítésére, az emelő berendezések korszerűsítésére valamint a mederburkolatok felújítására és korszerű monitoring rendszer kiépítésére. Elmondható, hogy ilyen nagyszabású rekonstrukcióra korábban nem került sor, így a most elkészült munkák eredményeként az árvízi biztonság fejlesztése mellett, a műtárgy megújult külső megjelenésében is hű tudott maradni egykori önmagához.

A zsilip mellett, a zsilip szerves részeként említendő a régi szivattyúépületben 2001 óta működő kiállítóhely, amely eme impozáns műtárgynak, valamint az 1956-os jeges árnak állít emléket.

Képgaléria: Deák Ferenc zsilip átadó ünnepség