“Reményt, impulzust kell adnunk!”

  • 2020. júl. 31.

Késtem pár percet a megbeszélt találkozónkról, pedig nem szoktam. Félúton vettem észre, hogy otthon maradt a telefonom, ezért visszafordultam. Sűrű elnézések közepette ígértem Zsoltinak, hogy mindjárt odaérek, mire ő a szokásos jókedvével válaszolt,hogy ne rohanjak, nem probléma a csúszás. A hétszeres paralimpikon Vereczkei Zsolt ebből nem csinál problémát.

Egy közös reggelit beszéltünk meg a bajaiak kedvenc sportolójával, hiszen kíváncsi voltam rá, hogy miként halad az új munkájával. Az első falatnál azonban a kettő fős társaságunk háromra bővült, egy veréb foglalt helyet a szomszédos szék támláján. Zsolti régi ismerősként köszöntötte és lecsípve egy morzsát a zsemléjéből már dobta is neki a falatot. Mert ő ilyen. Ő Vereczkei Zsolti.

“Mertünk egy nagyot álmodni – vágott be a mesélésbe a munkájával kapcsolatban. A tavalyi évben Lugos Rolanddal, az Optimum Solar Kft. ügyvezetőjével közösen életre hívtuk az Impulzus a Parasport Jövőjéért Alapítványt. Valami olyat szerettünk volna létrehozni, ami egyrészt még nincsen sehol máshol, másrészt pedig mondjuk úgy testhezálló feladat lenne a számomra. Az alapítvány célja, hogy minél több sorstársamnak adjunk impulzust, reményt, hogy minél több hozzám hasonló embert a sport irányába tudjunk terelni. Ezek az emberek számára a sport egyfajta ugródeszkaként is funkcionálhat az élet más területe felé.

Fotók: Impulzus a Parasport Jövőjéért Alapítvány Facebook oldala

Egy éve működik az alapítvány. Milyenek az első tapasztalatok?

Nagyon jók a visszajelzések. Nagyon sok helyről kapunk meghívást,  az ország több pontjára eljutottunk már. Néhány kiváló parasportoló számára már tudtunk is támogatást biztosítani. Mindenhol megkérdezzük, hogy mire lenne szüksége az adott sportolónak, az adott egyesületnek és ehhez nyújtunk anyagi támogatást. Legutóbb például Mocsári Bence paratriatlonistát segítettük egy profi futócipővel, de voltunk már kajak-kenusoknál, úszóknál is. 

Mekkora csapattal dolgoztok?

Lugos Roland mellett még két-három ember van, akik rendszeresen segítik a munkánkat. Jó csapat állt össze, kezdünk összeszokni. Mindenkinek meg van a feladata, van aki a gazdasági részért felel, míg más a szervezőmunkából veszi ki a részét. Próbálunk új támogatókat is bevonni, mert úgy látom komoly igény mutatkozik a munkánkra. Van egy remek kis füzetünk, amiben minden benne van az alapítvánnyal kapcsolatban, ennek segítségével bárki megismerhet bennünket. Dolgozunk azon, hogy minél többen mellénk, illetve a sorstársaink mellé álljanak. 

Zsolti, sugárzik rólad, hogy imádod csinálni ezt a munkát…

Nagyon szeretem csinálni. Kiváló, érdekes emberekkel, sportolókkal találkozhatunk. Sajnos a koronavírus miatt sok rendezvényt lemondtak, így mi sem tudtunk a tervezett ütemben haladni. Jó lett volna különböző világeseményeken is megmutatni magunkat, de ezt majd a jövőben bepótoljuk. Dolgozunk tovább. 

Mi a távlati cél az alapítvány számára?

Mi mondhatjuk úgy, hogy olimpiai ciklusokban gondolkodunk. Fantasztikus érzés lenne mondjuk azt látni,hogy a Tokió-i Paralimpián remek eredményeket érnek el azok a sportolók, akiknek a munkájához mi is tudtunk segítséget nyújtani. Szeretnénk, ha a helyi és az országos média is egyre inkább mellénk állna és megjelenhetnénk a különböző felületeken.

Csak sportolókat kerestek fel?

Nem. Az elmúlt időszakban rengeteg kiváló parasportolót látogattunk meg, akiknek komoly segítséget tudtunk nyújtani. Azonban én szeretném, ha olyan családokhoz is el tudnánk jutni, ahol fogyatékkal élő gyermek van és őket is szeretnénk kimozdítani otthonról. Aki már versenyszerűen sportol, azt nem kell kimozdítani, neki csak a versenyzéshez tudunk segítséget nyújtani. Viszont aki még nem merte felvállalni a fogyatékosságát, nincsen komolyabb célja az életben, annak szintén tudunk segíteni. Motiválni kell őket, impulzust kell nekik adni, a sport irányába kell őket terelni. Úgyhogy mondhatjuk, hogy a feladatunk kettős. Vannak a sportolók és vannak azok, akikből a későbbiekben lehet majd sportoló. 

Mire a beszélgetés végére értünk addigra mi is és a” veréb barátunk is jóllakott. A munka tehát elkezdődött,sőt gőzerővel zajlik. Remélhetőleg ha újabb egy év múlva leülünk reggelizni Zsoltival, akkor számtalan szép paralimpiai sikerről beszélgethetünk, melyhez Vereczkei Zsoltiék is hathatós segítséget tudtak nyújtani.

PT